1Sám: 2,3
Elolvastam az előtte lévő részt is. Annáról szól, aki meddő volt és elkeseredett, mert nem született gyermeke. Amikor Istenhez könyörgött gyermekért és végleg letette ezt a nyomasztó problémát, ekkor Isten meghallgatta és megáldotta Sámuellel. Anna odaígérte gyermekét Isten szolgálatára és biztosan sokan megszólták, hogy azt a kicsi gyereket elvitte Élihez, a paphoz, ahogy az Atyának megígérte. Szinte hallom, hogy a háta mögött összesúgtak: "Milyen anya ez az Anna! Épphogy kapott egy gyermeket és megunta". "Vissza akarja adni az Istennek". "Hálátlan". stb... Isten előtt mégis gyönyörű áldozat volt az asszony részéről és meg is áldotta még több gyermekkel. Igen könnyen szóluk meg mi is embereket, cselekedeteiket, de nem tudhatjuk, hogy Isten hogyan végzi munkáját a másik emberben. Miféle "megállapodása" van testvérünknek Istennel, nem tudhatjuk. Ezért ne beszéljük ki a háta mögött büszkén, gőgösen, kevélyen. Mi nem ítélhetjük meg, hiszen ő is Isten gyermeke, őérte is meghalt az Úr Jézus. Majd Isten mérlegre teszi mindannyiunk cselekedetét, gondolatát, szívének belső indulatait.
Legyünk tehát alázatosak testvéreinkkel szemben és valóban "ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan." 1Jn 3,18
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése